Sokáig élni szinte mindenki szeretne, megöregedni viszont senki. Pedig a világban legtöbbünk már számíthat arra, hogy hatvan évig legalább élni fog. 2050-re 2 milliárd ember lesz 60 éves. És nem csak a jóléti világban.

Ez a trend olyan komplex kihívások elé állítja az országokat, amelyeknek már most is nehezen felelnek meg. Ha ráadásul a plusz éveink a fizikai és mentális kapacitás hanyatlásával járnak, akkor ez mind egyéni, mind társadalmi szinten kezelhetetlen mértékben növeli majd a problémákat, aminek már most egyértelmű jelei vannak.

Az ageizmus (az életkor miatti hátrányos megkülönböztetés) él és virul, jelen van például a munkaerőpiacon (hazánkban már a 40. életévet betöltötteket is érinti) és a biztosítási szektorban is, a Covid-19-es világjárvány pedig még inkább felerősítette az idős(ebb)ekkel szembeni sztereotípiákat és a negatív hozzáállást.

A cikkben arról lesz szó, miért teszed jobban, ha már most elkezdesz izgulni, hogy mi lesz veled idősebb korodban, és a tőled telhető legnagyobb erőfeszítéseket teszed meg az egészségmegőrzésed érdekében.

Az idősekkel való bánásmód okai

Erőforrások:
Alapvetően az idősekkel való bánásmódot az határozza meg, hogy az adott társadalom mire képes az erőforrások rendelkezésre állása miatt. Egyes nomád törzsi/hagyományos társadalmakban például hátrahagyták az időseket, „egyszerűen” azért, mert az emberek mozgásban voltak, és a mozgásképtelen időseket képtelenek voltak magukkal vinni. A kitett helyeken, ahol igazán kevés volt az élelem, muszáj volt a gyermekeket és a munkaképeseket etetni először. Nem volt más választásuk, és az idős emberek is tisztában voltak ezzel. Ugyanakkor a letelepedett törzsi társadalmakban az idősek értékesek, mert tud(tak)nak élelmet, ruhákat készíteni és vigyázni a gyerekekre. Ezen felül mivel nincsenek (nem voltak) könyvek és internet, az idősek a tudás hordozóiként tapasztalataikkal nagyban segítik/segítették a törzs életét.

Kulturális értékek:
Az adott társadalom kulturális értékei sem elhanyagolhatóak. Észak-Ázsiában Konfuciusz elveivel összhangban engedelmesség, tisztelet és támogatás jár hagyományosan az időseknek.

A hagyományok azonban felgyorsult világunkban sok esetben értelmetlen korlátokként definiáltak, elavulnak és ezzel párhuzamosan régimódi butaságnak tűnnek. A világ számos részén az idősebbek sok mindent kapnak, csak megbecsülést és támogatást nem.

Annyit érsz, amennyid van – avagy a haszonelvűség dimenziói

Az idősek tehát az élet számos területén hátrányba kerülnek, a trend egyik fő oka, hogy egyre több idős embert kell eltartania egyre kevesebb munkaképes fiatalnak. Az értéket pénzben mérik, ez pedig érdekellentéteket szül a fiatalok és az idősek között.

Magyarországon többségében a Ratkó gyerekek befolyásolják a nyugdíjrendszert. Sokan vannak, ahogy az ő gyerekeik is, akik ugyancsak nagy gyerekvállalási hajlandóságot mutattak a 70-es években. Azóta viszont egyre kevesebb gyermek születik. 1990-ben az egy nőre jutó gyerekek száma 1,87, 2016-ban 1,53 volt. Ezek a gyerekek ma már keresőképes fiatalok.

Tehát a társadalmak elöregednek, miközben legalább három faktor/trend nehezíti az idősebbek életét.

A protestáns munkaetika szerint a munkának hatalmas az értéke, így azok az idősek, akik már nem dolgoznak, kevesebbet érnek. Az idősek a munkaerő piacon egyértelmű hátrányban vannak, boomerek, akik felett eljárt az idő.

Miért? Az információáramlás sebessége és szabadsága miatt a fiatalabbak úgy látják, hogy nincs szükségük az idősebbek tapasztalataira, hiszen mindent megtudhatnak a netről. Mi több, a technológiai változás úgy felgyorsult, hogy az idős emberek képtelenek lépést tartani. Amit megtanultál 20 éve, ma már alig ér valamit. A naprakészség teljesen új dimenziói nyíltak meg. Hány idős rendelkezik a mindennapi élethez elengedhetetlen készségekkel? Kevesen, a többieknek pedig segítségre van szükségük. A segítséghez pedig idő kell, amiből kevés van. Másrészt pénz is kell hozzá, és abból sincs sok.

Az önmagunkra támaszkodás és a függetlenség is érték lett, ezért sokan ösztönösen lenézik az idősebbeket. Atomizálódott világunkban az egyszemélyes háztartások, a szingliség, a mobilitás miatt már fiatalabb korban is sokszor a családunktól távol élünk. Viszont a szokásos keretek, a kisebb-nagyobb közösségeink megtartó ereje nélkül összehasonlíthatatlanul kitettebbek vagyunk. Eleinte tűnhet úgy, hogy egyedül is megy, de ez csak illúzió.

Végül, de nem utolsó sorban kialakult a fiatalság imádata, ami azért is zsákutca, mert az életkor nem erény, hanem állapot, múló állapot. Ha szeretnél sokáig élni, akkor megöregedni is szeretnél, ugye? Ja, azt nem annyira, mert öregnek lenni nem jó dolog manapság. Hogy is van ez? Próbáljuk magunkat tartósítani, mondván még van időnk. Újabb illúzió. Amióta az emberiség átlagéletkora drasztikusan nő, az emberek azt hiszik, hogy van idejük, ezért hajlamosak sokkal később belekezdeni bizonyos életszakaszokba, tevékenységekbe. Az életközepi válságra 90 évvel ezelőtt esély sem adódott, a születéskor várható élettartam 1930-ban átlagosan 50 év körül volt. Érthető, hogy negyvenévesen nem az volt a fókuszban, hogy mit is kezdjen az illető magával, addigra már nagyjából megette a kenyere javát.

Mennyiség vs. minőség

Nem, ez nem egy elcsépelt közhely, hanem húsba vágó igazság ebben a kérdésben.

Az elöregedéssel szembenéző társadalmakban ugyanis létkérdés, hogy a meghosszabbított élet minőségi és aktív legyen, különben fenntarthatatlanná válik a rendszer. Az életminőséget pedig az egészségben eltöltött évek száma jelenti. (Mindenki tudja, hogy az egészség nem csak a betegség hiánya.)

Az egészségmegőrzés mégis másodlagos kérdés sokak szemében, és inkább a gyógyulásban gondolkodnak. Hatalmas hiba, hogy sok fiatal úgy tekint az egészségére, mint egy soha el nem múló állapotra. Abba már bele sem megyek, hogy az egészségtelen táplálkozás, a mozgáshiány, a túlhajszoltság, a káros szenvedélyek már elképesztően fiatal korban elkezdik rontani az életminőséget, hihetetlen anyagi terhelést rakva az amúgy is ingatag lábakon álló egészségügyi rendszerre. Az egészségrombolás ugyanis krónikus betegségek tömkelegével árasztja el a szervezetet, ami igen drága mulatság. Ezért IS hiba az egészségmegőrzést hanyagolni.

Az első kérdésem: szerinted olyan az egészségügyi rendszer (bárhol a világon), amiben érdemes gondolkodnod? Már a finanszírozás is kényes kérdés, ami még kényesebb lesz az idősek számának növekedésével. Vajon jut a kezelésedre elegendő pénz? Vajon megkapod azt az ellátást, amivel teljes életet tudsz majd élni a betegséged után? Vajon túléled a műtétet, vagy esetleg te is statisztikai adat leszel a kórházi fertőzésben elhunytak rovatban?

Amerikában az egészségbiztosítási rendszer finanszírozása hihetetlenül összetett, de leegyszerűsítve annyit lehet róla mondani, hogy FIZETŐS. Ha van pénzed, jó biztosításod, akkor kapsz kezelést, ha nincs, akkor bajban vagy. A sokak számára álomországként emlegetett helyen már régóta folyik a vita arról, hogy a kor alapú hozzáférés gondolata az egészségügyi szolgáltatásokhoz mennyire méltányos vagy igazságos. Az idősebbeket rendszerint nem veszik be klinikai kísérletekbe, magasabbak a vizitdíjaik. A haszonelvűség zászlaja alatt érvként jelenik meg, hogy az igen drága orvosi ellátást a társadalmi haszon szerint kell elosztani.

Hazánkban szolidaritás elvű társadalombiztosítás működik, ami elsődlegesen munkáltatói és munkavállalói járulékokból, adókból finanszírozott. Az egészségügyhöz való hozzáférés biztosítási jogon történik, a magánbiztosítók kiegészítő szerepet játszanak. Nálunk az életkor önmagában nem alkalmazható kritériumként az ellátásban, mivel ez sértené a hátrányos megkülönböztetés Alaptörvényben foglalt tilalmát. A MOK is hangsúlyozza, hogy az életkor csak statisztikai átlagként jelzi a még várható élettartamot, az egyéni tényezők (egészségi állapot, életmód) ezt érdemben módosítják.

Az egészségügyi ellátórendszer és finanszírozása folyamatosan működik, de a jelenlegi formájában nem tekinthető egyben fenntarthatónak, ezért a korkérdés nálunk ezen a területen is egyre égetőbb problémákat vet fel az ellátásban is. Mire és hogyan lesz pénz, főként pedig meddig?

Az egészségügy színvonala fontos kérdés. Magyarországon az egészségügy sürgős reformjára lenne szükség. A rendszer omladozik, már az alapellátásban komoly problémák vannak. A 2015-ös „reformok” ellenére a háziorvosi ellátást elsősorban továbbra is fejkvóta illetve költségvetés alapján finanszírozzák. Az elkerülhető kórházi kezelések magas aránya azt mutatja, hogy van még további lehetőség az alapellátás fejlesztésére. A sürgősségi ellátás túlterhelt. Az orvostársadalom öregszik, a szakemberhiány nem jön, hanem megérkezett. Az ellátás biztonsága egyre inkább veszélyben, az államiból menekülve a magánpraxisokban keres megoldást, aki teheti.

Érted már? Egyet tehetsz, egészséges maradsz! Jól felfogott érdeked, hogy az egészségmegőrzésre koncentrálj.

Csak egy újabb érdekes adat, hogy milyen volt a gyógyszertoplista 2018-ban. Igen beszédes, rengeteg antibiotikumot fogyasztott a magyar, előkelő helyen álltak a szív-és érrendszeri megbetegedések.

1. antibiotikum (amoxicillin és enzim-inhibitor)

4. vérhigító stroke és infarktus megelőzésére (acetilszalicilsav)

5. gyomorsav-termelést gátló szer (pantoprazol)

6. értágító

7. szívgyógyszer (nebivolol)

8. húgysavcsökkentő köszvényeseknek

9. koleszterinszin-csökkentő

10. szívgyógyszer (amlodipin)

Stressz, rossz táplálkozás és a szívünk. A szakemberek ajánlása ellenére alig mozog a magyar, rosszul táplálkozik, elhanyagolja a mentális és lelki egészségét, legtöbbször az idő- és pénzhiányra hivatkozva. Pedig a megelőzés nemcsak olcsóbb lenne hosszú távon, hanem az egészségben eltöltött évek számát is növelné, ami a fent vázolt társadalmi trendek szerint korántsem elhanyagolható szempont.

Arról már szót se ejtsünk, hogy félünk a haláltól, az utolsó időszakban sokan magányosan, méltatlan körülmények között tengődnek idősotthonokban vagy kórházak elfekvő osztályain. Nem hiába merülnek fel a passzív és aktív eutanázia súlyos kérdései, a halál a modern orvostudomány fejlődésével már korántsem egyértelmű.

Elérkeztünk arra a pontra, hogy nem az a kérdés, hogy szeretnél-e sokáig élni, hanem az, hogy mit tudsz tenni a hosszú életed minőségéért.

Nincs tipikus 80 éves, a sokféleség pedig NEM véletlenszerű. Habár az állapot függ a génektől, a nemtől, az etnikumtól és a gazdasági státusztól is, de a fizikai- és szociális környezet, az életmód, mind-mind olyan faktorok, amelyek nagyban befolyásolják a kilátásainkat, és pozitívan képesek változtatni a hátrányosabb alapfeltételeinken is. A minőségi élet megteremtése, feltételeinek támogatása, az érzékenyítés az idősek felé éppen ezért nem kizárólag az egyén boldogságáról szól, hanem társadalmi szükségszerűség is, a közösség fennmaradásának kulcsa, jelen pillanatban ez látszik a leghatékonyabb megoldásnak egy elöregedő társadalomban.