Ha a gyereknevelés csődöt mond, csődöt mond a felnőtt is.

A gyereknevelés lényege, hogy döntésképes, önálló, független felnőttek flangáljanak a világban. Ne birkák. Így esélyesebb lesz, hogy a felnőtt átlát majd a megtévesztésére irányuló próbálkozásokon, és nem vezetik meg.

A gyereknevelés hazardírozás. Induljunk ki abból, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyereknek, megteszi, ami tőle telik, aztán cirka 20-30 év múlva kiderül, hogy sikerült-e. Szakértők mondják, hogy az első három életév kritikus, akkor fektetjük az alapokat. Utána már csak farigcsálni lehet. Vannak elméletek, amelyek szerint az iskoláskorig még alakíthatóak vagyunk. Ez azért jobban hangzik. A lényeg akkor is az, hogy nagyon fontos, mit ültetünk el a gyerekek fejében. Az alábbi írásban a való életből vett példákkal szeretném szemléltetni, hogy a pokolba vezető út a gyereknevelésben is jó szándékkal van kikövezve.

  1. Nemrég találkoztam egy szülővel, aki azt panaszolta el, hogy a gyerekének – aki NEM jár külön néptáncra – rosszul esik, hogy a különtáncos órákra járók sokkal ügyesebbek nála. Ezért megkérdezte a tanárt, mit tudna kitalálni annak érdekében, hogy a kislánya ne érezze magát hátrányban az iskolai órán.

„Cél”: faragjuk a világot a saját képünkre, véletlenül se próbáljuk a realitást megértetni gyerekünkkel.

Megoldás: Magyarázd el a gyereknek, hogy neki azért nem megy valami, mert nem gyakorol annyit. Járjon ő is különórára, ha szeretne fejlődni. A sikerért dolgozni kell. Aztán hozzáteheted, hogy van, aki még gyakorlással sem lesz jó valamiben. És ez rendben van. Akkor majd másban lesz jó. Elmondhatod, hogy attól, hogy mások jobban táncolnak, ő még érezheti jól magát az órán, a csoportban, bárhol a világban. Ad absurdum lehet örülni mások sikereinek! Fontos készség.

  1. Nyáron kint voltunk a Margit szigeten. Egy apuka frizbizett két fiával. Vagyis inkább csak próbált. Az egyik kisfiú nem volt olyan ügyes, mint mondjuk egy felnőtt, de lelkesen próbálkozott. Sőt, bohóckodott is. Előfordult, hogy a frizbit nem is arra dobta, amerre az apukája volt. Döbbenet. Volt olyan, hogy odaszaladt a papájához, és rácsimpaszkodott. A papa mindeközben egyre feszültebb lett, idegesen utasítgatott, magyarázott. A jelenet csúcspontja az volt, amikor közölte: Vagy komolyan veszed, vagy kihagylak a játékból.

„Cél”: idejekorán megtanítani a gyereknek, hogy az életet nem élvezni kell, a teljesítmény az első. Elültetni benne, hogy mindennek tétje van, vérkomoly a világ.

Megoldás: Próbálj meg visszaemlékezni a saját gyerekkorodra! Tudom, hogy régen volt, és más volt, és a világ is más volt, és egyébként is minden jobb volt, de akkor is. Találd már meg néha magadban azt a gyereket, aki képes volt jól érezni magát! Emlékezz, milyen volt önfeledtnek lenni, és belemerülni valamibe. E nélkül nem leszel jó szülője a gyerekednek.

  1. Túrázáskor a kisfiú lelkesen gyalogolt az apja mellett. – Menjünk apu, mindig magasabbra! – kiáltott. – Mindig magasabbra?! Olyan nincsen, hogy mindig magasabbra – hangzott az apatikus bölcselet.

„Cél”: Olyan életfilozófiával felruházni a gyereket, ami még véletlenül sem ad muníciót a nehéz időkben, vagy segít neki kikászálódni majd a tengernyi gond, probléma és nyomorúság alól.

Megoldás: Próbáld gyerekedet nem letörni. Mutasd meg neki, hogy vannak távlatok! Szolgálj jó példával! Éppen ezért, ha úgy érzed, hogy az életed egy nyomorúságos kudarc, menj el egy segítőhöz, és javítsd meg magadon, amit tudsz. Fontos, hogy ráláss, ha neked nem komfortos, akkor a gyerek ezt tanulja el tőled. Mert igenis, létezik a mindig magasabbra.

+ 1. A lányom óvodás korában imádott rajzolni. Csodás képeket alkotott, színes, fantáziadús dolgokat. Egy alkalommal megrajzolta az én portrémat is. Égig érő királynő voltam, a fejem a csillagokban, elképesztő zöld ruhában, rajta narancssárga kockákkal. Nagyon menő volt szerintem. Nem úgy az óvónő szerint, aki nemes egyszerűséggel közölte: Az emberek nem nőnek az égig.

„Cél”: megtanítani a gyereket arra, hogy van egy sablon, amibe bele kell szuszakolnia magát. Kreativitásnak, ötletességnek nincs helye, mert a valóság makacs dolog.

Megoldás: A gyereknevelés valódi célja, hogy a kisember felfogja, autonóm személyiséggé szükséges válnia, aki érzelmileg önálló, őszinte és hiteles döntések meghozatalára (lesz) képes. A gyereknek azt kell megtanulnia, hogy számít ő és a véleménye. Hogy a világ színes. Hogy vigyáznunk és figyelnünk kell egymásra. Hogy az élet szép és élni jó. Ha ezt tartod szem előtt, akkor már elég jó szülő vagy.