Amikor néhány éve edzőterembe jártam, hatalmas volt a lelkesedésem, de a negyedik alkalom után elegem lett a bemelegítésnek szánt futópadból, két hónap múlva majd’ meghaltam az unalomtól súlyzózás közben, és ha jól emlékszem, akkor fél évvel később már nem váltottam újabb bérletet.
Vannak, akik esküsznek az edzőteremre, és ez így is van jól! Vannak, akik imádnak futni, vannak, akik jógáznak, úsznak, bokszolnak, kosaraznak, a paletta szerencsére csuda színes. De ha nem leled örömödet abban a sportban, amit éppen csinálsz, akkor érdemes tovább olvasnod, mert megtudhatod, hogyan találhatsz rá a saját mozgásformádra.
Az első szabály: mindenki olyan mozgásformát válasszon, amit élvez!
Lehet, hogy hatalmas közhelynek hangzik, de igaz! Az ember úgy van összerakva, hogy (hacsak nem kötelező valami), akkor kizárólag azt csinálja, amit szeret. Ha nem leled örömödet a választott sportodban, akkor hiába tudod, hogy egészségesebb leszel, jobban fogsz kinézni, energikusabbá válsz, mindez nem lök át a küszöbön, ha eljön az indulás ideje. Sokszor még úgy is nehéz felkerekedni, hogy szereted, amit csinálsz, hát még ha a vágy sem hajt! Akkor rövid idő kérdése, hogy feladod.
Személyiségfüggő sportok
Rendben, de mit szeretek? – teszed fel most a kérdést. Ahogy nem megy könyvelőnek olyasvalaki, aki nem tud megülni a fenekén; és még véletlenül sem áll grafikusnak, akinek gyerekkorában azt mondták a lovacskájára, hogy űrrepülő; úgy nem lesz futóbolond, aki a monotonitást inkább unalmasnak találja, mint meditatívnak; nem lesz szenvedélyes kosaras, aki labdázni sem szeret. A személyiségünk és a képességeink fejleszthetőek, a vonzalmaink azonban alapvetően adottak. Éppen ezért az első lépésként keresd a választ legbelül: mihez van kedvem?
Előítéletek nélkül nézegesd a sportokat, és mindenféle gondolkodást mellőzve egyszerűen mondd ki, ha tetszik valami!
Jó a célod?
Ha lapos hasat szeretnél, vagy izmos hátat, akkor jó tudnod, hogy mindez önmagában kevés ahhoz, hogy egy év múlva is mozogj. Számomra a sportban a célmeghatározás mindig sokkal komplexebb volt a fizikai kinézetem fejlesztésénél, de ez csak később tudatosodott bennem. Szerintem önmagában az esztétikai hozadék sosem elég. Sokkal inkább számít, hogy az erőmmel, az állóképességemmel vagy a hajlékonyságommal aztán mikre leszek képes!
Azért edzek, hogy a mozgásban rejlő lehetőségeket fejlesszem, az örömöt, az izgalmat fokozzam. Azért nyomom a fekvőtámaszt és a hasizomgyakorlatokat, hogy aztán kreatívan tudjak alkotni, az egyensúly, a koordináció, a hajlékonyság számomra eszköz, és nem végcél!
Az alkotószellem a mozgásban olyan erő, ami átlendít a holtpontokon, kimeríthetetlen energiával ruház fel, és egyre újabb feladatokra sarkall. Használd a fantáziádat!
Unaloműző sportolási tipp:
Váltogasd a mozgásformákat, ettől egyrészt érdekesebb lesz a sport, másrészt az egyoldalú terhelés nem tesz jót a szervezetnek!
Képes vagyok rá?
A kérdés eleve hibás. Tapasztalataim szerint rengeteg ember azért nem kezd bele egy bizonyos – neki tetsző mozgásformába -, mert még a legelején lebeszéli magát róla, mondván, hogy ez neki úgysem fog menni. Az igazság, hogy a magyar lakosság több mint 40 százaléka nem sportol, ezért biztosan nincs olyan fizikai állapotban, amire azt mondaná, hogy megfelelő. Lásd be, hogy időre van szükséged, legyél türelmes, és kezdeményező. Add meg magadnak a lehetőséget, lépésről-lépésre haladj, és felejtsd el a béna vagyok mantrát! Az tényleg tiltólistás!
Inspirálódj, és ne legyél irigy!
Kövesd figyelemmel azokat az embereket, akik az általad választott mozgásformában eredményeket értek el, nézegesd a videóikat, képeiket, és gondolj arra, hogy ők is elkezdték valahol. Ugyanúgy voltak kezdők, ahogy most te is! Állj pozitívan a kérdéshez, és gyakorolj rendszeresen. Az irigység az a fájdalom, amit a másik kedvező helyzete iránti epekedésünk táplál. Az irigység általában a másikkal való összehasonlításból ered, mégpedig akkor, amikor a teljesítmény mögötti erőfeszítését nem vesszük figyelembe.
Tipp: az irigység bele van ágyazva az emberi pszichébe, de ha tudatosan kezeljük, akkor a javunkra is fordíthatjuk! Kérdezzünk a másiktól, beszélgessünk, kérjünk tanácsot! Hogyan jutottál ide, mit tettél azért, hogy elérd ezt az állapotot, milyen mélypontjaid voltak, és hogy jutottál túl rajtuk? Láss be a színfalak mögé, és fogadd el, hogy ha Te is megteszed azt, ami tőled telik, akkor már nincs is miért irigynek lenned.
A korlátaink ösztönöznek, és nyugalmat is adnak
Számomra nagyon nagy kérdés volt sportolás közben reális célokat felállítanom. Bármennyire fájt, be kellett ismernem, hogy nem vehetem fel a versenyt egy olyan akrobatával, aki ötévesen kezdett mozogni. Mivel én 39 éves fejjel indultam el az acroyogában (akrojógában), biztosan nem lesz olyan a mozgásom, a teljesítményem, a felkészültségem, mint XY-é. Viszont parádés dolgokat tudok elérni ettől függetlenül, és már most sokkal többre vagyok képes, mint az emberek túlnyomó része!
Ha a versenyszellemet akarom magamban izzítani, akkor nem csak előre kell néznem, hanem bizony hátra is! Minden viszonyítás kérdése, ha látom, hogy honnan indultam, mit értem el 3 év alatt, és érzem, hogy még mennyi mindenre van lehetőségem, akkor egyenesen rózsás a helyzet.
Találj társakat!
Hiszem, hogy minden sportot társaságban a legjobb gyakorolni. A közösség segít átlendülni a holtpontokon, meg tudod beszélni a társaiddal az örömöket, sikereket és a nehézségeket is. Megosztani a benyomásokat azt jelenti, hogy őszinte kapcsolatokat alakítasz ki az életedben, aminél becsesebb és értékesebb kincs kevés létezik elidegenedő, atomizálódó társadalmunkban. A sport hihetetlen közösségformáló erővel bír, használd fel ezt az erőt te is!
Játssz!
A felnőtt ember legnagyobb vesztesége a játék hiánya. A játék feszültségoldó örömforrás, amelynek személyiségfejlesztő hatása van. Sportolj játékosan, és fogd fel játéknak a sportot! Tudd, hogy a játék az egyik leghatékonyabb stresszűző módszer. A fizikai aktivitás elősegíti a jókedvért felelős agyi ingerület-átvivők, többek között az endorfin termelődését. A mozgás ezen túl segít koncentrálni, és növeli az energiaszintet.
Mozgásban az élet
A beszűkült mozgástér a mentális és érzelmi képességekre is kihat. A mozgáshiányból eredő következmények nemcsak a fizikai létünket befolyásolják negatívan, hanem a lelki kondíciónkra is kihatnak.
- az izmok feszülése görcsössé teszi a hozzáállásunkat.
- az izomtömeg jelentősen csökken, az étkezés utáni vércukorszint magas marad. Anyagcserénk lelassul, hízni kezdünk.
- leépülnek izomsejtjeinkben a mitokondriumok (amelyek az oxigént energiává alakítják), így gyorsabban lemerülünk
- leépül a pszichológiai immunrendszerünk, kevésbé rugalmasan reagálunk a feszültségre, a stresszre, a problémákra
Legutóbbi hozzászólások