Tényleg nagyon sok ember ahhoz szokott hozzá, hogy nincs jól. Ez a természetes közege. Ezt ismeri, ebben érzi magát biztonságban. Persze te biztosan nem ilyen ember vagy, de ha ismersz valakit, akire ráillik a leírás, mutasd meg neki ezt a cikket.
Elöljáróban: Aki néminemű iróniát nem fedezne fel ebben az írásban, az sürgősen kutasson tovább!
Vannak a megoldandó problémák, amelyek életünk minden lépésénél, változásában, pillanatában jelen vannak. Lépésről-lépésre haladva, újabb nehézségekkel szembesülve így haladunk át az életen. (Az élet egyébként sem azért van, hogy élvezzük, ugye?) Amikor pedig éppen nincsen semmilyen megoldandó helyzet, akkor értetlenül és gyanakvóan nézünk szét, hogyan tovább.
Olyan ez, mint amikor sokáig csuklasz, és egyszer csak nem ráng tovább a rekeszizom. Te pedig még egy ideig állsz és arra vársz, hogy jön-e az újabb görcs.
Ahogy Cloe Madanes pszichológus is megírta, az élet nyomorúsággá tétele komoly időbefektetést, tervezést és fantáziát igényel. Mert amikor nincs nyomós okod arra, hogy rosszul legyél, akkor hajlamos vagy mesterien megkreálni magadnak ezt az állapotot.
Sok emberrel beszélgettem, akik várják az újabb görcsrohamot. Mert ahhoz már hozzászoktak. Ilyenkor még a boldogság is probléma, mert mi van, ha elmúlik? Szinte sorsszerű, ahogy létrehozzuk magunknak az újabb és újabb terhelt helyzeteket, azok legalább ismerősek. Mit is kezdenénk azzal, hogy jól vagyunk?
Jöjjenek a közhelyek, amiket elegánsan figyelmen kívül hagyunk:
Boldogság
Elfelejtjük azt a tényt, hogy az ember alapvető állapota a harmónia. De most tényleg. Annyira hihetetlen, hogy nem is hisszük el. Mondd, hogy a szükségleteink teljesítése feszültséggel jár! Erre a válaszom: mik is azok a szükségletek, amiket annyira ki akarsz elégíteni? Hányszor nézünk rá arra, hogy a vágyaink a kiegyensúlyozottság felé visznek-e vagy csak újabb bonyodalmakat kreálnak?
Irányok
Elfelejtjük azt is, hogy ha fent vagyunk, akkor leszünk lent is. És fordítva. Elfelejtjük, hogy az út nem lineáris, sokkal inkább haranggörbék sorozata. Erre mondják a buddhisták, hogy csökkentsük az amplitúdót az egyik irányba, és akkor a másik irányba is csökkenni fog. Unalmas lesz, ugye tudod? Húzd hát elő nyugodtan a jolly jokert, és unatkozz! Mert ha unatkozol, akkor a pokol legmélyebb bugyrainak egyikében találod magad.
Az univerzum üzenete
Az univerzumnak van egy nagyon durva üzenete számodra: rettenetesen apró vagy. Olyan kicsi, hogy az már fáj. Ezért ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a problémáidnak, mert a napkitörések sem számítanak semmit. Azért van a mindenségnek egy másik üzenete is: kapcsolódunk egymáshoz. A nagy egész részei vagyunk, ezért amennyire jelentéktelenek, éppoly jelentősek is. Mindennek ott a másik oldala is, és ha képes vagy így szemlélődni, akkor számtalan fontosnak hitt gond azonnal elveszíti a jelentőségét. Nem vagy egyedül, az emberek többsége ugyanúgy szenved mindentől és bármitől, mint te. De hát hogy leszel így egyedi Te és a Problémád?
Csak HAGYD ABBA!
Ha jót akarsz magadnak, akkor fejezd be sürgősen, hogy rosszul érzed magad. Inkább nézd úgy az életed, mint egy 4D-s szupermozit, amit egy marslakókkal zsúfolt teremben vetítenek. Képzeld el, ahogy a marslakók döbbenten nézik, ahogy összeültök információcserére egy barátoddal, elkészítitek a teátokat, azt a keserű löttyöt, amit éppen ezért megédesítetek cukorral, de aztán már annyira édes, hogy raktok bele citromot is. Ez azért fura, valljuk be és az emberek ennél csak cifrább dolgokkal múlatják az időt. Hidd el, minden, ami egy marslakó szemszögéből meglepő, az tényleg az. Éppen ezért legyél marslakó, ha nézőpontot kell választani, ez a legjobb alternatíva a szenvedésed megállítására!
Legutóbbi hozzászólások