Vannak azok a napok…
amikor elegem van. Mert
beborult az ég.
megint esik az eső.
megjött.
megjön holnap.
aludtam éjjel eleget.
nem aludtam éjjel eleget.
fázik a lábam.
hétfő van.
kedd.
csütörtök.
a pénteket szeretem. (De van, amikor abból is elegem van.)
Van, amikor semmi sem jó, mert
úgy keltem fel.
hirtelen olyanom lett.
reggel kapkodtunk.
kiabáltam idegesen.
elszégyelltem magam.
már nem vagy itt.
soká érkezel.
dolgoznom kéne.
kinek van ehhez kedve?
halogatok.
feszült vagyok.
el kéne kezdeni.
még mindig nem kezdtem el.
Néha tényleg semmi sem jó. Ez az írás is egy rakás csak, de azért leírom, mert ki kell írnom magamból. Adj egy órát. És összeszedem magam.
Van, amikor ronda vagyok, mert
elaludtam a hajam.
mert nem jógáztam a hétvégén.
elkenődött a szemfestékem.
lóg rajtam a nadrág.
lenőtt a hajam.
mert úgy érzem magam.
Van, amikor ordítani tudnék, a
boldogságtól.
a félelemtől.
haragtól.
a távolságtól.
frusztráltságtól.
a közönytől.
a hülyeségtől.
Van, amikor belehalnék a
szerelembe.
a bánatba.
az örömbe.
a vágyba.
a kéjbe.
a kétségbeesésbe.
a sikertelenségbe.
a sikerbe.
nyugalomba.
Nagyon furi vagyok. Van, amikor ebbe őrülök bele. Hogy kivagyok magamtól, és tényleg semmi sem jó. Ilyenkor szerencse, hogy egyedül is lehetek, mert tényleg még magamat is alig viselem el. Nyehhh. Aztán persze kisüt a nap, és már a lábam sem fázik, és a kávémat is megiszom, és újra szeretem, amit egyébként is szeretek, és akkor minden görbe egyenes lesz. A hétfőből meg lassan kedd.
Legutóbbi hozzászólások