A valódi romantika fájdalomcsillapító hatású. És ezt egy tudományos kutatás is alátámasztotta.

Ha eddig úgy tartottad, hogy a kézenfogva járás nyálas romantika, ami ráadásul divatjamúlt is, akkor szólok, hogy döntésed sok jótól foszt meg. Egy új kutatás ugyanis – amelyet a University of Colorado Boulder és a University of Haifa együtt végzett -, egyértelműen bebizonyította, hogy ha egy szeretett személlyel kéz a kézben jársz, lassul és szinkronba kerül a légzésetek és a szívritmusotok. És ha ez sem elég, ha a szeretett személynek fájdalmai vannak, annál inkább hangolódnak egymásra agyhullámaitok, minél erősebb benned az empátia. És minél több agyhullámmal történik ez, annál hatékonyabban csitul a fájdalom.

Ne csetelj, találkozz!

„A mai világban rengeteg módon tudunk kommunikálni egymással, de a fizikai érintés egyre kevesebb” hangsúlyozta a tanulmány vezetője, Pavel Goldstein. „A munkánk újra bebizonyítja, mennyire fontos az emberi érintés.”

A tanulmány újabb állomása az olyan kutatásoknak, amelyeket összefoglalóan „interperszonális egyidejűségnek” is hívnak. Első azonban abban, hogy az agyhullámok szinkronba kerülését a fájdalomérzettel kapcsolatban vizsgálja. Aki ezután azt gondolja, hogy az érintés nem segít, az bizony téved.

22 önkéntes pár

Goldstein egyébként akkor kezdett el az ötlettel foglalkozni, amikor gyermeke születése közben megfogta a felesége kezét, és az asszonynak csökkentek a fájdalmai. „Csak tesztelni akartam, hogy tényleg így van mindez, és ha igen, hogy működik” – számolt be a kezdetekről.

Kollégáival a Haifa Egyetemen 22 önkéntes heteroszexuális párral dolgoztak együtt (22-32 évesek, legalább egy éve párként), akiket számos kétperces tesztnek vetettek alá, miközben EEG-vel mérték agyi aktivitásukat. A tesztek között volt például, hogy együtt kellett ülniük kézfogás nélkül, aztán kézfogással, majd külön szobában. A kísérleteket úgy is elvégezték, hogy a páros női tagjának a kezén közepes hőhatással fájdalmat generáltak.

Csupán azzal, hogy egymás jelenlétében voltak a párok, érintéssel vagy anélkül, már kimutatható volt az agyi szinkronicitás bizonyos foka az alpha és mu agyhullámokban (ezek a hullámok a koncentrált figyelemmel vannak összefüggésben). Kézfogás és fájdalomérzet mellett az agyhullámok szinkronicitása kifejezetten magas volt.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy fájdalomérzet mellett, ha nem foghatta a pár egymás kezét, az agyhullámok egymásra hangoltsága eltűnt. Egy korábbi tanulmány ugyanerre az eredményre jutott a szívritmus és légzés figyelése közben.

„Úgy tűnik, hogy a fájdalom teljesen megszakítja a szinkronba kerülést a párok között, de az érintés mindezt visszahozza.”

Összhang és fájdalomcsillapítás

Arra is kíváncsiak voltak, mi a helyzet a férfiak empátiaszintjével. Nem meglepő eredményre jutottak: minél empatikusabb egy férfi párja fájdalmával szemben, annál inkább összehangolódtak agyhullámaik. És minél nagyobb volt az összhang, annál erősebb volt a fájdalomcsillapító hatás.

De mégis hogyan történik meg ez az empatikus fájdalomcsillapítás? Biztosan több kutatásra lesz szükség ennek magyarázatához, de a kutatók szerint egy empatikus érintés a kapó felet eltölti az elfogadottság érzésével, ami – korábbi tanulmányok szerint – képes aktiválni a fájdalomcsillapító „jutalomrendszert” az agyban. „A személyes kapcsolódás képes eltörölni a határokat az „én” és a „te” között. Szóval ne becsüld le a kézfogást! Kifejezheted az együttérzésedet a fájdalommal küzdő emberrel, de érintés nélkül mindezt feleannyira sem hatékony.

(forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2018/03/180301094822.htm)