Az acroyoga nyelvezete különleges. Mókás, humoros, lényegre törő, tömör, velős utasítások tárháza, amelyek segítik a gyakorlókat megérteni, elsajátítani a mozdulatokat. De mit lehet tenni akkor, ha egyes szófordulatok megbántanak valakit?
A (szexuális) zaklatásról való gondolkodás az acroyoga világnak is feladata. Tudjuk, hogy az alkalmatlankodás, inzultálás mind verbális, mind nemverbális szinten megjelenhet bármikor, ezért fontos, hogy megelőzzük, vagy ha ez nem sikerült, akkor megoldjuk a felmerülő problémákat.
Egy nemrég megjelent külföldi posztban egy lány arról írt, hogy számára sokszor zavaróak az olyan utasítások, mint a „cicit fel”, „a feneked vezesse a mozdulatot”, „a spot álljon borzongatóan közel”. A mi óráinkon gyakran elhangzik a „családi ékszerekre vigyázz” javaslat, vagy a „szorítsd össze a popódat”, de megtörtént, hogy nőként úgy instruáltam egy gyakorlatot, hogy „spiccelj szexisen”.
Ezeken az útbaigazításokon általában mindig nevetünk, az órák jó hangulatban telnek, és még nem érkezett hozzánk panasz azért, mert így beszélünk. Miért lehet ez?
A legegyszerűbb magyarázat, hogy az acroyoga gyakorlás és a levezető thai masszázs egy terápiás térben, a mettában történik nálunk. A metta (egyszerűen szólva a jóakarat, vagy szerető kedvesség) létrehozása, megteremtése az órát vezető tanár feladata és felelőssége. A mettában olyan lelkiállapot alakul ki, amelyben egy pozitív csoportdinamika is testet ölt. Ezt azok is érzik, akik egyedül még nem képesek erre a szintre eljutni. A szerető kedvesség kifejlesztése önmagunk és mások iránt az acroyoga egyik küldetése. Az acroyoga nem csak játék, hanem egy lelkiállapot, egy életérzés – bármilyen fennkölten is hangzik -, amelyben a résztvevők biztonságban érzik magukat.
Ebben a dinamikában a szexualitás egy felszíni rétegben van jelen, így történhet meg az, hogy úgy fog meg valaki egy feneket, hogy nem a szex, hanem az egyensúly jut eszébe; és ha úgy ugrik fel egy flyer a base nyakába, hogy a szeméremcsontja odakoccan a tarkóhoz, akkor egy jót nevetnek rajta, és megbeszélik, hogyan is kéne felépíteni a mozdulatot karambol nélkül.
Természetesen – mint ahogy minden más közösségben is -, itt is sokan szingliként vannak jelen, és éppen a párjukat keresik. Tapasztalatunk szerint ebből sosem volt probléma, éppen a mettának köszönhetően. Poénok, utalások persze előfordulnak, de ezt vagy a csoportdinamika, vagy a tanár megfelelő módon képes helyrerakni, ha arra van szükség.
Az egyéni érzékenységet az acroyoga gyakorlás közben is tiszteletben tartjuk, ami az egyiknek egy jó poén, az a másikat bánthatja. Ilyenkor felmerül, hogy mi volt a bántó az illetőnek egy szituációban, hiszem, hogy sokszor nem az általános gyakorlatot kell megváltoztatni, hanem egyéni szinten érdemes ránézni a jelenségre. Hiszen mindannyiunknak sok gátat, régi rossz emléket kell feldolgoznunk, és elképzelhető, hogy a rossz érzés nem is a szituációról, hanem rólunk szól. A különbségtétel bölcsességet, önismeretet igényel, ami az acroyoga egyik pozitív hozadéka, és a tanár felelőssége az ebben való útmutatás.
A metta fontos része a megosztókör, a gyakorlás végén van lehetőség arra, hogy a közösség előtt mindenki elmondja aktuális tapasztalatait. Akinek ez nehézséget jelent, a tanárral is megoszthatja az érzéseit, és itt is fontos hangsúlyozni az óratartó felelősségét, képes-e időt adni, meghallgatni egy esetlegesen felmerülő nehézséget, kialakított-e olyan bizalmi légkört, amelyben a gyakorló könnyedén elmondja neki a problémáját.
Az eddigi tapasztalatok alapján nálunk, és a környezetünkben nem fordult elő, hogy a közösség kivetett volna magából valakit nem megfelelő viselkedéséért. Mint említettem, a csoportdinamika működik, a szereplők megérzik, hogy meddig érdemes elmenni. Olyan persze történt, hogy egy emberként vontuk fel a szemöldökünket egy „beszólás” után, de ez érezhető is volt, és az érintett azonnal visszavett. Olyan is előfordul, hogy valakinek nem jön be ez a légkör, és egyszerűen lemorzsolódik. De aki marad, az előbb-utóbb ráérez az erőszakmentes kommunikáció, a szerető kedvesség és az odafordulás lényegére.
És ha már a zaklatás témakörénél tartunk, akkor meg kell említeni a megfelelő ruházatot is, ami az acroyoga gyakorlás fontos része. Igen, volt már olyan, hogy egy fiúnak szólni kellett, hogy a félszemű török ne kacsintgasson ki a gatyából; vagy egy lánynak, hogy a kagylóból kivillant az igazgyöngy. A tanár képes volt ezeket a helyzeteket kezelni, a foglalkozás után négyszemközt megbeszélte velük, hogy ezt inkább ne…
Az acroyoga az egyensúlyról szól, így fontos, hogy az egyén és a közösség is belekerüljön egy dinamikusan változó, mindig a balansz felé tendáló rendszerbe. Fontos a különbségtétel, az önismeret, a tisztelet mások és önmagunk iránt. Azt érzem, hogy mindez jelen van közösségeinkben, és ha néha történnek is megakadások, ezek csak marginális esetek, amelyeket a rendszer sikeresen kijavít.
Ehhez kellenek a tanárok, akik nem csak egy gyakorlatot tudnak elmagyarázni, hanem képesek a közösségüknek irányt mutatni, és szerető odafordulással vezetni.
Legutóbbi hozzászólások