A változás kora – NuadTeam

A változás kora

Breaking news: Olyan világ jöhet, ahol naponta változik valami!

Olyan világ jöhet, ahol naponta változik valami – olvastam egy cikkben.

Húha, szerintem eddig is ilyen világban éltünk, maximum nem voltunk hajlandóak elfogadni ezt a tényt. Természetesen a változás tempója gyorsulhat, ahogy most tényleg gyorsul is (ez is egy változás), de ez mindig is jelen volt az életünkben. A kiszámíthatatlanság is. Csak a legutóbbi pár évtizedben és pár szerencsés helyen tudtuk magunkat abba az illúzióba ringatni, hogy nincs is semmi ilyen. Egy illúzió oszlik éppen szerteszét, és ezért vagyunk sokkban.

A sérthetetlenségünk illúziója foszlik

Éppen ezért az adaptáció (alkalmazkodás) az egyik legfontosabb készség, amit érdemes megtanulnunk. Az alkalmazkodás, a körülmények elfogadását jelenti. Első lépésként. Most ez van, ezzel kezdjünk valamit. Aztán jelent rugalmasságot is. Hajlandóságot. Készséget az elengedésre. Annak beismerését, hogy porszemek vagyunk, vannak nálunk nagyobb erők (elképesztő!). Feltérképezzük a lehetőségeinket és váltunk. Vagy éppen megtartunk. Fejlődünk. Nem mi vagyunk a teremtés koronái, érdemes alázattal fordulni a világ felé, amelynek nem a tetején trónolunk, hanem alkotórészeiként együttműködünk benne.

Együttműködés - acroyoga
Együttműködés – acroyoga

Referenciapontok

Emellett hihetetlenül fontos a változások mellett az állandóság kutatása, felfedezése, hol vannak életünkben a referenciapontok (mert vannak!), az otthon, ahová visszatérhetünk. Teremtsük meg, becsüljük meg, ápoljuk, védjük, mert szükségünk van rá!

Igen, még ezek a dolgok is alakulhatnak, de legtöbbször emberi léptékkel mérve, emészthetően, felfoghatóan, észrevehetően. Egy kapcsolat nem egyik pillanatról a másikra formálódik, tetten érhetjük a folyamatot, ha odafigyelünk.

Természetesen léteznek tragédiák, amikor felkészületlenül, hirtelen szakad meg az állandóság. Ilyen mindig is volt. És lesz is. Amikor igazi értéket veszítünk, valódi kincs tűnik el az életünkből, az a legnagyobb trauma, ott aztán tényleg szükségünk van a fogódzókra. És akkor rájövünk, hogy még ilyen helyzetekben is van kapaszkodónk, a nagy tragédiák árnyékában is megtalálhatjuk a segítőinket: barátokat, családtagokat, társakat, önmagunkat. Ezért is fontos, hogy olyan közösségeket alakítsunk ki az életünkben, ahová oltalomért, tanácsért, támogatásért fordulhatunk.

A közösség

Mit tehetsz magadért? Szerintem a legfőbb: közösségben gondolkodsz. Támogatsz, és támogatva leszel. Aztán mit még? Befelé fordulsz, megismered önmagad, elfogadod önmagad. És akkor a változás észrevétlenül, magától elindul. Nyitott maradsz, rugalmas. Figyelmes. Fülön csíped a berögződéseket. Meghagyod, ami támogat és elhagyod, ami hátráltat. Kíváncsivá válsz. Érdeklődővé. Jóindulatúvá. Meghúzod a határaidat. Megszereted a kétségeidet és belátóbb leszel önmagaddal. Megtanulsz hibázni. A helyiértékén kezeled, ha melléfogtál. Veszel pár nagy levegőt, meditálsz, imádkozol, játszol. Odafigyelsz a testedre, szereted a tested, és megadod amire szüksége van. Megtanulsz segítséget kérni. Tiszteled a másikat. Építed a szellemedet, könyveket olvasol, zenét hallgatsz. Sportolsz. Merengsz. Elbambulsz. Szeretsz. Foglalkozol az értékessel és elengeded, amin nem tudsz változtatni. Hagyod a hülyeségeket. Értékeled az idődet és nem gondolod, hogy olyan nagyon rengeteg van belőle.

És akkor máris eljutunk újra oda, hogy veszteségeink árnyékában meglátjuk megint az életet. A változás pedig nem ellenség, hanem az élet maga.

Olyan a világ, ahol az egyedüli állandó a változás. Deal with it – ahogy az angol mondja, vagyis tedd túl magad rajta. Ez van.