Rendkívül érzékeny területre tapintott Schobert Norbi legutóbbi megszólalásában. Elő merte venni a túlsúly és a szexuális vonzalom témáját, a köztük lévő összefüggéseket boncolgatta. A bejelentkezés érzelemcunamit váltott ki, nem véletlenül.
Második élő videójában Norbi megpróbálta magyarázni a bizonyítványt, miszerint nem is úgy gondolta, amit mondott. Miről beszélt? A test és a boldogság kapcsolatáról. Elsőre nagyon szerencsétlenül fogalmazott, és akkor még finom voltam és nőies. Döngő léptekről, ocsmány bőrről beszélt a terhesség után, nagyon nem kellett volna. Azt is említette, hogy ő mennyire utálta magát kövérként. Ez pedig már a testkép, az önértékelés, az önbecsülés témája is.
Lépjünk kicsit hátrébb, és vonatkoztassunk el a koronként változó testideáltól, ami ugye koronként változik. Tekintsünk el az ízléstől is. Nézzünk az elhízás problémájára úgy, ahogy egyedül érdemes az objektivitás és a megoldás érdekében: az egészség oldaláról.
A tabutémák bekapcsolják az érzelmeket
Az a nagyon nagy gond, hogy Norbi olyan tabutémát érintett (a női tartós testsúlygyarapodás szülés után és a férfi szexuális vágyának csökkenése közötti kapcsolatról (is) beszélt), ami elemi érzelmeket és ösztönöket mozgatott meg. Érzelmektől fűtve pedig lehetetlen a lényegről beszélni és értelmesen gondolkodni: konkrétan arról, hogy a túlsúly és az elhízás nemhogy egészségtelen, hanem komoly kockázatokkal járó állapot, amelynek hatalmas negatív kihatása van az életminőségünkre is.
Forgács Attila gasztropszichológus könyve a mohó emberről számomra a témában az egyik legátfogóbb és legalaposabb alkotás. „A modern ember, ez a „moho sapiens” jóval többet eszik a szükségesnél. Közben vagyonokat sem sajnál különféle testsúlyfogyasztó technikákra, melyek eredménye fél év múlva már alig látható. Az elhízottak aránya ahelyett, hogy csökkenne, egyre csak emelkedik. Még fél évszázad, és a fejlett országokban mindenki „kigömbölyödik”. Az észszerű életmód és az étkezési tanácsok nem elegendőek a probléma megoldására. A tudatos fogyási szándék ellen – jóval erősebb – ősi, tudatalatti erők hatnak. Az ember eredeténél fogva gyűjtögető-eszegető lény, aki örömeit és bánatait hajlamos „elenni”. Éhségérzetét elsődlegesen nem az élettani jelzések, hanem bizonyos ősemóciók (archetípusok) váltják ki. A modern ember lelkének alagsorában még mindig ott élnek távoli ősei, akik primitív vágyak formájában irányítják különös evési magatartását.”
Forrás
Az az igazság, hogy az ősi ösztöneink az evéssel kapcsolatban pontosan ugyanúgy hatnak, ahogy évezredekkel ezelőtt is, a helyzetben „csak” annyi változott, hogy a világ szerencsésebb felén a modern fogyasztói társadalomban szinte kifogyhatatlan mennyiségű étel áll rendelkezésünkre. Ezek nagyon nagy százaléka pedig egészségtelen, alacsony tápanyagtartalmú szemét, ami tovább rontja a helyzetet és szaporítja rajtunk a kilókat.
Az életritmus az egészség ellen dolgozik
A rohanás, hajszoltság, a túlterheltség, az atomizálódó társadalmakban a nőkre háruló egyre nagyobb terhek a családban, a folyamatos kimerültség, energiahiány (amit javarészt az egészségtelen ételek is okoznak), az ülő- és mozgásszegény életmód, a szabadidő hiánya pedig még azt a csöppnyi lehetőséget is elveszi tőlünk, amit mozgással töltenénk. Kijelenthetjük, hogy a legtöbb embernek a háta közepére sem hiányzik a sport és a rendszeres testmozgás, hiszen úgy érzik, hogy élni sincs energiájuk. Az is biztos, hogy amikor a mozgásról valami robotszerűre, monotonra, unalmasra és kínszenvedésre asszociálnak emberek, akkor érthető, hogy eszük ágában sincs sportolni. Ördögi kör ez, hiszen erőt és kedvet pont a mozgásból nyernének, de mivel jottányi sem marad egyikből sem, sokan képtelenek átlépni a küszöböt. Marad minden a régiben, a kilók pedig lassan, de biztosan kúsznak fel az évek során.
Az elhízás lelki okai és hatásai
Az elhízásnak számos lelki oka van és számos lelki hatása is. Az étkezési szokások, a megküzdési stratégiák, a jutalmazási módok, a megborult lelki egyensúly mind-mind tényezők, az elhízott vagy túlsúlyos embernek pedig igenis szembe kell néznie nemcsak a saját megváltozott teste és a megszokott (régi) testképe közötti különbség okozta rossz érzésekkel és stresszel, hanem a kívülről érkező kritikákkal, rosszindulatú megjegyzésekkel, beszólogatásokkal is. Mert a társadalomban igenis keményen kritizálják az elhízott embereket!
A megoldás pedig nem az, hogy idealizáljuk a túlsúlyt és széleskörű elfogadottságot harcolunk ki ennek az állapotnak, hanem az, hogy segítjük egymást, egészségesebben táplálkozunk és életmódot váltunk. Nem, nem azért, hogy jobban nézzünk ki, hanem azért, hogy egészségesebbek legyünk.
Mielőtt bárki belekeverné a témába a miért baj az, hogy van rajtam egy kis felesleg, a férjem így is szeret; amikor sovány voltam folyamatosan rosszul éreztem magam és stresszeltem, ha ettem valamit mondatokat, szeretném gyorsan leszögezni, hogy az elhízásnak és a túlsúlynak van egy orvosi mércéje, van egy tól-ig határa. Szeretném azt is leszögezni, hogy az egészséges testalkatba belefér a van egy kis hurkám itt-ott, belefér, hogy nem vagyunk topmodellek (legtöbbjük amúgy is a súlyával küzd csak a másik oldalról), belefér, hogy vastagabb a comb vagy a popsi.
Az egészséges testalkat nem a reklámokból ismert „ideál”.
Egy testtömeg index kalkulátor, ha kíváncsi vagy a jelenlegi állapotodra.
A világon az elhízottak száma megtriplázódott 1975 óta.
2016-ban, több mint 1.9 milliárd felnőtt volt túlsúlyos. 650 millió közülük elhízott.
A felnőttek 39 százaléka volt túlsúlyos 2016-ban, 13 százalékuk elhízott.
A világ lakosságának legtöbbje olyan országokban él, ahol az elhízás és a túlsúly több embert öl meg, mint a soványság.
41 millió öt év alatti gyermek volt elhízott vagy túlsúlyos 2016-ban.
Több mint 340 millió 5-19 év közötti gyermek és fiatal volt túlsúlyos vagy kövér 2016-ban.
Az elhízás megelőzhető.
Forrás: https://www.who.int/topics/obesity/en/
A sokkterápia árt vagy használ?
Norbi első videójának mondatai tényleg bántóak, ezért árthatnak is az egészséges életmóddal, az egészséges testalkattal, a mozgással foglalkozó szakemberek munkájának. Mert olyan elemi tiltakozást váltottak ki, olyan érzelmeket húztak elő, amelyek mellett most talán sok ideig nem lehet objektíven beszélni a témáról. (De igaz is, talán sosem lehetett.)
Az óráinkra nagyon sokféle ember jár, sokféle félelemmel és problémával érkeznek. Az a céljuk, hogy jól érezzék magukat nálunk, mozoghassanak, kikapcsolódhassanak, játszhassanak és nem utolsó sorban dolgozhassanak magukon: a testükön és a lelkükön is.
a mozgás, ami felszabadít
A nők igenis stresszelnek a kinézetük miatt!
Számtalan lánytól és nőtől hallottam már a legelején azt a mondatot, hogy súlyos vagyok, nehéz vagyok, dagadt vagyok, béna vagyok, ügyetlen vagyok. A nők igenis stresszelnek a kinézetük miatt! A nők aggódnak a kinézetük miatt és szabadkoznak a kilóik okán, akkor is, ha erre semmi okuk. A nők többsége torzult testképpel rendelkezik. A nők sokkal kritikusabbak önmaguk és nőtársaik felé, mint a férfiak. Elsősorban a nők azok, akik nem fogadják el önmagukat, nem szeretik önmagukat, ennek okairól azonban órákat lehetne beszélni, és most nem is ez a lényeg.
A lényeg, hogy nagyon káros a dolgok összemosása. Kezeljük az elhízást és a túlsúlyt egészségügyi problémaként, ne pedig esztétikai gondként! Az ízlésről nem lehet vitatkozni, ahogy az elhízás és a túlsúly egészségkárosító hatásairól sem. Beszéljünk minderről úgy, ahogy a cukorbetegségről, az emésztési panaszokról, vagy a hátfájásról. Ismerjük be, hogy milyen lelki, párkapcsolati hatásai lehetnek, közben ne feledjük a szeretetet, az elköteleződést, a türelmet. Döntsük le a tabukat egy elfogadó és megtartó közegben. Legyünk őszinték, kezeljük szelíden, elfogadóan, de következetesen a témát. Ne idealizáljuk azt, ami már egészségtelen, és az isten szerelmére, ne próbáljunk standardizálni. Tanuljuk meg, hogy hol húzódnak az egészséges testalkat határai. Legyen szemünk, de legyen szívünk is.
Legutóbbi hozzászólások