A láthatatlan kórokozók nem agyalnak erkölcsi dilemmákon, és habár nem kérdeztem meg őket, de igen valószínűnek tartom, hogy megnevelni sem akarnak minket.

Nem. A természet nem haragszik.

A természet nem moralizál és nem erkölcsös. A természet pusztán van. Működik, az élet ott és úgy igyekszik utat törni magának, ahol és ahogyan lehetősége van erre.

A fa oda nő, ahol van számára talaj és víz. A méhek addig mennek, amíg nem állja útjukat egy négysávos autópálya. A delfinek is beúsznak Velencébe, mert most nyugtuk van tőlünk. A vírus addig korzózik különféle közegekben gazdatestről gazdatestre, amíg van számára megfelelő környezet. Közben azért változik, adaptálódik, mert ez minden e világiba kódolva van. A túlélés mindenek felett. Az örökítőanyag továbbadása.

Aki tényleg komolyan gondolja, hogy ez a mostani vírus azért jött, mert nem tiszteljük az időseket, nem értékeljük az egészségügyi dolgozókat, a családunkat, az otthonunkat, meg a többi, az ugye tudja, hogy járványok az emberiség történetében elég sokszor előfordultak már, és nem a mi kiváltságunk?

Az ilyen csöpögős kinyilatkoztatások azért keserítenek el, mert pont a lényeg vész el általuk.

És már megint egy hatalmas logikai baki ütötte fel a fejét. Mert általánosítva kimondhatjuk, hogy tényleg nem tiszteljük az időseket, nem értékeljük az egészségügyi dolgozókat, a családunkat, az otthonunkat, stb. DE:

Ez a vírus (is) azért terjed, mert sok az ember a bolygón, ami miatt a városiasodás folyamatosan elveszi az élőhelyeket a vadon élő állatoktól, amik aztán lehetőség híján a kelleténél közelebbi kontaktusba kerülnek az emberrel; globalizálódunk, utazgatunk jobbra-balra; olyan klímaváltozást idézünk elő, hogy mondjuk egy afrikai szúnyog vígan elfütyörészhet a kertünkben, és fel sem tűnik neki, hogy nem otthon van. Már a tél sem a régi, ezért fordulhat elő, hogy „Margitszigeten élő sünöket és a rajtuk élősködő kullancsokat tanulmányozva találta meg a Hyalomma marginatum egy nimfáját, vagyis még fejlődésben lévő, nem kifejlett egyedét az MTA Ökológiai Kutatóintézetének (MTA ÖK) – Földvári Gábor parazitológus,  tudományos főmunkatárs vezette – csapata. „

Értem én a költői képeket, csak szerintem most nem támogatják a hathatós cselekvést az olyan megnyilvánulások, amelyek annyira redukálják a problémát, hogy nem vagyunk eleget a családdal, ezért most a vírus megtanít otthon maradni. Vagy nem tiszteljük az időseket, ezért most a vírus megmutatja, hogy mennyire értékesek felmenőink. Szóval azok, akik most az ilyen bejegyzéseket rendületlenül osztogatják, azt hiszik, hogy ha többet leszel a családoddal és tiszteled az időseket meg a tanárokat, akkor majd nem jön több vírus?

Félreértés ne essék, itt az ideje az emberi kapcsolataink minőségére koncentrálni, súlyozni, lelassulni, és ebben mindenki tegye meg a tőle telhető legtöbbet.

DE a vírusok és a többi kórokozó ettől még vígan tizedeli majd az emberiséget a jövőben, szakemberek prognózisai szerint egyre gyakrabban. Itt egy cikk arról, hogy a 21. században eddig hány járványunk volt. Szerethetjük mi egymást bármennyire, ez nem fog minket kihúzni a slamasztikából, amiben benne vagyunk. (Mondjuk szeretni egymást tényleg jó, csak most nem elég. Plusz ne keverjük össze a dolgokat, mert kihalunk testületileg. Lássuk az okot és az okozatot, egészséges dolog.)

Jönnek majd az újabb és újabb világjárványok, amíg nem térdel le az emberiség en bloc. (Ezután a Covid-19 világjárvány után még nem fog, gondolj csak arra, hogy alig várják a legtöbben, hogy minden visszaálljon a normális kerékvágásba, pontosan abba, ami a világjárványok melegágya). Szóval még nem, de néhány világjárvány után majd letérdelünk, na, az lesz a pont, amikor befejezzük a moralizálást és úgy látjuk a problémát, ahogy az pőre valóságában létezik. Amikor már nem lesz min agyalni és végre pusztán csak a tények maradnak, amikor felfüggesztjük az utolsó olyan konferenciát, ahol a szájkaratén kívül semmi sem történt, amikor eluntuk olyan nemzetközi dokumentumok és egyezmények aláírását, amiknek az égadta világon semmilyen konkrét hozadéka nincs, na akkor talán hathatósan cselekedni is tudunk fogunk majd, hogy az emberi faj megmaradjon, és ne csak egy szép emlék legyünk a vírustársadalom emlékezetében.