Az életed lényege végső soron az, hogy jól érezd magad benne.
Mindenki azért él, hogy jól érezze magát, legtöbbször ez mégis sikertelen próbálkozás csupán. Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy hedonizmusra, végletességre, önzésre vagy másokon való átgázolásra buzdítok, leszögezem: nem erről szól ez az írás. Csak a puszta tényről, hogy annyira igyekszünk élni, hogy közben csak a lényeg sikkad el: a komfortérzet jelenléte.
Az élet nem habos torta, meg fenékig tejfel, de az arányok, az arányok tekintetében azért álljunk meg egy szóra! Akkor jött el számodra is az életmódváltás pillanata, ha rájössz, hogy perceid, napjaid, éveid döntő többségében szarul vagy. Az életmódváltás lényege, hogy nem a környezeteden, nem az embereken, hanem magadon kell változtatni. Na persze, mondani könnyű, de
a nagy kérdés: hogyan???
Az életmódváltás egy olyan fogalom, ami már önmagában feldolgozhatatlan. Megváltoztatni egy egész életet, mégis, az milyen? Hogy kell nekifogni?
Az egészséges étrend kialakítása az első családi ebéden dugába dől, a rendszeres sportolás a második bérlet után pénzhiány miatt elmarad, az álláskeresés a harmadik sikertelen interjúval a semmibe veszik, a kapcsolatod megjavítása a huszadik vita után szakításba torkollik. Jó lesz ez így is – mondogatod.
MONDJUK HA EZT KIPRÓBÁLOD, SZERINTEM NEM AKAROD MAJD ABBAHAGYNI
Hol a hiba?
Ott, hogy nem az egész életedet kell megváltoztatni. De akkor mit is?Legtöbben az életmódváltásra nem folyamatként tekintenek, hanem egy nagy ugrásként. Abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy egyszer csak jön egy pillanat, ami után majd minden más lesz. És várják a pillanatot bőszen. Egy életen át.
Hát nem! Igaz, hogy el kell rugaszkodni, anélkül nincs ugrás. Az is nagy igazság, hogy az ajtó csak akkor nyílik ki, ha lenyomod a kilincset, és még vagy ezer szépen hangzó közhelyet tudok felsorakoztatni. Elindulás nélkül nincs haladás – például. De ha már elindultál, akkor menni is kell, ami a legtöbbször fárasztó, monoton és unalmas tud lenni. Az ember homályos célokért nehezen száll a ringbe. Csakis azért, hogy győzzön. Márpedig az egyszer jobb lesz kitételnél kevés homályosabb cél létezik.
Célorientáció
Állíts fel magadnak ütemtervet. Nem nagy ívűt, hanem lustán követhetőt. Mert lusta vagy. Kényelmes és ráérős. Semmi gond, mindenki az (eleinte). Az ütemtervben az a jó, hogy kontrollálhatod benne, hol tartasz. Kis lépésekben ugyanis belátható a táv, idővel pedig módosíthatsz, az új képességeid szerint alakíthatsz. Vagyis: egyre többet várhatsz el magadtól.
De ha még sosem futottál, akkor ne a szigetkörrel kezdd, mert sanszos, hogy a következő héten már nem mész ki, és még a térded is tropára megy.
Fegyelem
Az életmódváltás azt jelenti, hogy eddigi káros/előnytelen/visszahúzó szokásaidon változtatsz. Elhatározása válogatja, hogy éppen mely szokásaidat hagyod hátra, de az tuti, hogy jó néhányat el kell hagyni, szépen sorban.
Ez pedig olyan nehéz, hogy azt érzed, vért izzadsz. Erre készülj fel!
Ha van ütemterved, akkor tudsz mihez viszonyulni. Ezen a ponton elkezdheted ránevelni magad arra, hogy ragaszkodj az elhatározásodhoz. Persze ésszel, folyamatos visszacsatolásokkal önmagadnak (blablabla), érezve, hogy merre van az arra. Ehhez kell önreflexió és őszinteség. Szóval ne hazudj magadnak!
Ésszerűség és kompromisszum
A legtöbb életmódváltó dologhoz, mondjuk a rendszeres sportoláshoz, a dohányzásról való leszokáshoz, az egészséges táplálkozáshoz egyáltalán nem kell annyi pénz, mint amennyire most gondolsz. Ha nem veszel kondibérletet, mert nincs rá keret, akkor is mozoghatsz otthon. Kereshetsz magadnak futóbolondokat, akikkel ezentúl együtt nyomjátok. Lehet ismerkedni, nyitni. A cigi alapból drága, ha elhagyod, még több pénzed is lesz. És az egészséges táplálkozást kezdheted azzal, hogy beiktatsz néhány húsmentes napot, és lemondasz a kóláról.
Közhely, de ha nem a kifogásokat keresed, hanem a megoldást, akkor már alakul a dolog.
Jókedv
Mint mondtam, a változási folyamat nem egy wellness hétvége – mind időtartamát, mind élvezeti szintjét tekintve. Vannak benne mélypontok, nemakarom és utálom is. Összességében azonban azt tapasztalod majd, hogy jobban vagy, hogy könnyebben viseled a mindennapokat. Kialakul benned az az eleinte lappangó, óvatos érzés, hogy megéri a fáradság. Egyre többször lesz jókedved pusztán attól, hogy elhatároztál valamit, amit még mindig csinálsz!
Az önsanyargatás azonban visszaüt, mint Feri a talponállóban. Ha a jó érzés huzamosabb ideig elmarad, akkor hagyd a francba az egészet, keress másik célt, másik módszert, mert a jelenlegi nem tesz hozzád, cserébe még el is vesz belőled.
Egyívásúak
Nagyon hasznos, ha találsz olyan embereket, akik hasonló elhatározásra jutottak, mint te. Mivel tudják, mit érezhetsz, ezért hathatós támogatás tudnak nyújtani, ha szükséges.
Ezen túl szakemberek segítségét is igénybe veheted. Elképesztő energiát és időt spórolhatsz meg magadnak, ha olyan ember támogat, aki tudja, miről beszél.
Keretek
Fontos, hogy tudj megbocsátani magadnak. Megesik, hogy az ember elgyengül, és olyat tesz, ami az életmódváltásától igencsak távol áll. Mondom, megesik. Tudni fogod, mikor lesz/lenne belőle rendszer, és akkor életbe lép a ne hazudj magadnak szabály. De azért ne bánj úgy magaddal, mint egy inkvizítor, mert a végén máglyán végzed.
Itt persze a függőség (alkohol, drog) olyan témakör, amiben nincs pardon. Azt ha egyszer befejezed, akkor nem tanácsos húzogatni az oroszlán bajszát, hogyaszondja, ma este azért belefér. Mert nem, nem fér bele.
Meddig nehéz?
Egy ismerősöm mesélte, hogy amikor magánvállalkozó lett, egy évig depressziós volt. Egyszerűen így tudta kezelni (nem kezelni) a hirtelen rászakadó önállóságot. És ez rendben van! Ha a mikrokörnyezeted támogat, akkor rendben leszel. Egyedül azonban nem megy!
A váltáshoz igyekezz ésszerű időkorlátot felállítani, ne olyat, ami mostani állapotodban kényelmesnek tűnik.
Hosszú hónapok, mindennapos gyakorlás kell ahhoz is, hogy mondjuk, a nulláról megcsináld a kézenállást, akkor szerintem ne két hónapot adj a mindennapos testmozgás bevezetésére sem! (Arról nem beszélve, hogy azt a szokást, amit most igyekszel elhagyni, egy életen át nevelgetted magadnak…)
Mint mondtam, az életmódváltás egy folyamat, amiben egyre könnyebb lesz élni. Az energiatöbblet, a felszabadultság, az öröm eleinte kampányszerűen kúszik be a mindennapjaidba. Aztán egyre tovább tart. Végül nem a mennyországban kötsz ki, hanem egy átlagos jóérzésben, ami klasszisokkal jobb, mint az átlagos rossz érzés, amiben eddig éltél.
És még valami: egyik dolog vonzza a másikat. Ahogy a rossz szokásaid is szeretnek egymásra épülni, addig ugyanez a helyzet a jó szokásokkal is. Ha belekezdesz az egyikbe, akkor megjelenik az igény arra, hogy a másik is az életed részévé váljon. Hát nem fantasztikus?
Ezt pedig csak halkan ajánlom, ha fájna a derekad a sok ücsörgéstől.
Legutóbbi hozzászólások